Skobrák Terézia vagyok, az Alapítvány az idős és sérült állatokért szervezet képviselője (kuratórium elnöke). A szervezetet 2007 tavaszán hoztuk létre, hogy segítsük a bajba került idős, beteg vagy fogyatékkal élő állatokat.
A kezdetek:
1978 október 3-án születtem Budapesten. Szüleimtől kiskorom óta azt tanultam, az állatokat tisztelni és segíteni kell. Nekik köszönhetően időről-időre számomra új és érdekes állatot ismerhettem meg. Utcáról befogadott vagy rossz körülmények közül mentett kutyák, macskák, majd halak, hörcsögök, fehér egér, kacagó gerlék, tyúkok, libák és malacok (anya nélkül, cumisüvegből felnevelve) színesítették gyerekkoromat.
 
Mint mindenkinek, nekem is voltak/vannak álmaim, melyről sokáig az ember azt hiszi, álom marad.
Az egyik ilyen álmom az volt, hogy egyszer lesz egy nápolyi masztiffom. Maaaajd, egyszer…
És hogy lesz egy tanyám, mert „Álmom egy tanya, állatok hada….”
 
2002 tavaszán, pontosabban húsvét vasárnapján az állatvédelem felé terelt a sors méghozzá elég érdekes csavarral ….
 
Pár nappal húsvét előtt, egy gazdikereső nápolyi masztiffra bukkantam az interneten. Első döbbenetem után, hogy ez biztos nem igaz, felhívtam a megadott számot. A szám az ócsai Szent Ferenc Állatotthoné volt. Fogalmam sem volt, hogyan történik az örökbefogadás, csak azt tudtam, el kell mennem hozzá.
És ott álltam egy sovány, megtört, de élni akaró, igazi nápolyi masztiffal szembe. Az első pillanattól tudtam, nem hagyom magára. Mikor elmesélte a gondozója, hogy sokan megnézték, de mivel Anonimus nem volt egészséges, a fajtán belül nem volt különlegesen szép (nekem igen) ott is hagyták. Ez szomorú, bár én akkor ennek kicsit talán örültem… Anonimust, a 3 év körüli, tenyésztője által tönkretett, majd leadott mastinot lányt örökbe fogadtam, és csodálatos éveket töltöttünk együtt.
Az ócsai Szent Ferenc Állatotthon vezetőiével, Ritával és Hennivel barátság alakult ki. Elkezdődött az életem állatvédelemmel tarkított időszaka, melyben családom és a Szent Ferences lányok segítettek.
Ha viccesre akarom venni, azt mondhatom, a lányokkal megismerkedni életre szóló élmény volt…. Életre szóló, mert innentől csak egy célom volt, van és lesz, segíteni a hátrányos helyzetű, öreg, beteg állatoknak…
 
Ezért, 2007 tavaszán bejegyeztettük az Alapítvány az idős és sérült állatokért szervezetet, mert hisszük, hogy Az élethez való jog kortól független…
 
És hogy ezt bebizonyítsuk, második álmomat igyekszem megvalósítani…..
 
Tasa tanya, az állatokért