Szinte naponta kapunk bejelentéseket arról, hogy ilyen vagy olyan okból a családnak költözni kell, de a kutya, macska és egyéb házi kedvencek elhelyezése nem megoldott. Szinte kivétel nélkül az elhelyezés S.O.S....

Kezdődik a szervezkedés, éjszakába nyúló gondolkodás és álmatlanság a lelkiismeretünk nem nyugszik, hol találunk neki / nekik egy zugot. Nem ismerjük, nem tudjuk, hogyan viselik Ők, akik az ember legjobb és leghűségesebb társai, lelkileg. És mi lesz, ha nem lesz megoldás... öreg korukra életük véget ér egy sintértelepen vagy másnap egy injekcióval (jobb esetben) egy orvosi rendelőben.... mert nincs hely, nincs pénz és nincs kapacitás még egy életre....

Megtörténik. Megtörténik nap, mint nap.... és megtörténik azokkal is, akiket tőlünk fogadtak örökbe, egy, két vagy több évvel ezelőtt. Mondhatjuk, Ő/Ők szerencsés helyzetben vannak, mert nem vár rájuk sintértelep ketrece, sem altató injekció.... de lelkileg Ők is megtörnek.... Szerencsések? Csak szerencsésebbek.....

Mint ahogy Dingo, akit a mai nap vettünk vissza gondozásunkba. Mikor elmentem érte, először örült, hogy újra lát. Majd szemében megjelent a kétségbeesés, a szomorúság és a tiltakozás. Érezte, hogy valami nincs rendbe. Nem akarta elhagyni azt a helyet, mely több mint egy éve saját otthona volt.
Hívhatjuk szerencsének... neki volt hova jönni, mikor egyedül maradt. Neki van esélye, hogy találjon egy új, szerető családot, mert nem maradt teljesen egyedül, az emberek világában.

De mi lesz a többiekkel........